Utolsó módosítás: 2026.07.31. 07:45
Közterületi drónozás és a GDPR-paranoia: Drónok vs. Fix kamerarendszerek
A hazai drónosok és a hétköznapi civilek fejében is hatalmas a zűrzavar, ha a személyiségi jogok és az adatvédelem kerül szóba közterületi videózáskor. Sokan azt hiszik, ha egy drón megjelenik az égen, azonnal megsérül a magánszférájuk. Ha egyszerűen és józan paraszti ésszel nézzük a szabályokat, a törvények óriási különbséget tesznek a falra szerelt fix biztonsági kamerák, valamint a telefonnal kézből lőtt fotók vagy a levegőben szabadon mozgó drónok között – méghozzá a mi javunkra!
Tartalomjegyzék
- Magánkamerák a falon: A megkötött kéz és a szigorú korlátok
- A drón a levegőben: Miért élvez sokkal nagyobb szabadságot a pilóta?
- A „Tömegfelvétel” fogalma: A pilóta végső jogi pajzsa közterületen
- Technikai valóság és az utómunka: Hogyan maradjunk 100%-ig biztonságban?
1. Magánkamerák a falon: A megkötött kéz és a szigorú korlátok
Ha egy tulajdonos kül- vagy beltéri biztonsági kamerarendszert telepít az ingatlanára, a GDPR és a NAIH szabályozása kíméletlenül lecsap rá. Egy fixen felszerelt kültéri magánkamera kizárólag a saját tulajdonú ingatlant figyelheti meg. A jogszabályok értelmében a kamera látószöge nem nyúlhat át a szomszéd udvarára, és ami a legfontosabb: nem rögzítheti a ház előtti nyilvános közterületet, járdát vagy úttestet sem! Ha a kamera fix pozíciójából adódóan mégis rálátna az utcára, a tulajdonos köteles szoftveres maszkolással (kitakarással) sötétté tenni azt a zónát, különben súlyos adatvédelmi bírságot kockáztat.
A beltéri kamerarendszerek (pl. munkahelyeken, üzletekben) szintén szigorú rögzítési korlátok alá esnek: kötelező a jól látható piktogram, a részletes adatkezelési tájékoztató, és a felvételeket főszabály szerint néhány napon belül automatikusan törölni kell. A fix kamera ugyanis folyamatos, rendszerszintű megfigyelést végez, ami közvetlenül korlátozza az emberek magánszféráját.
2. A drón a levegőben: Miért élvez sokkal nagyobb szabadságot a pilóta?
Itt lép életbe a józan ész és a nemzetközi jogban is ismert „Plain View” (nyílt nézet) elve. Ez a szabály egyszerűen kimondja: amit az emberi szem szabadon, bárki számára hozzáférhető módon láthat a közterületről, azt a kamera is rögzítheti. Ha valaki kilép a lakásából a nyílt utcára, önként vállalja, hogy a külvilág számára láthatóvá válik. A drón nem kukucskál be a kerítések mögé, nem leskelődik magánudvarok elzárt zónáiban (ami valóban súlyos jogsértés lenne), hanem a bárki által bejárható, nyitott közterületi panorámát filmezi átfogó jelleggel.
Emiatt a mobil jelleg miatt a légügyi és adatvédelmi hatóságok sem követelik meg a drónosoktól a fix kamerákra érvényes maszkolási vagy merev kitakarási kötelezettségeket, amennyiben a pilóta tiszteletben tartja a magánszféra végső határait.
3. A „Tömegfelvétel” fogalma: A pilóta végső jogi pajzsa közterületen
Amikor a felbőszült járókelők vagy a jogszabályokat felületesen ismerő civilek a GDPR-ra és a személyiségi jogaikra hivatkozva követelik a felvétel törlését, a drónpilótáknak van egy atombiztos jogi érve. Ez pedig a Polgári Törvénykönyv (2013. évi V. törvény) 2:48. § (2) bekezdése, amely tűpontosan kimondja: Annak az egyénnek a hozzájárulása nem szükséges a felvétel elkészítéséhez és nyilvánosságra hozatalához, ha a felvétel tömegfelvétel vagy nyilvános eseményen készült felvétel.
De mit jelent ez a gyakorlatban a drónos videózás során? Adatvédelmi és nyomdaipari DM (Direct Marketing) auditálási tapasztalataimból kiindulva a kulcs a „beolvadás” és az egyediség hiánya. Ha a drónnal Újpalota városképét, a Vásárcsarnok környékét vagy a Gyermekvasút vonalát filmezzük, a felvétel célja a táj, az épített környezet vagy az utcakép átfogó bemutatása. A képen szereplő gyalogosok vagy autók nem egyedi célpontként, hanem a háttér és a környezet természetes részeként jelennek meg.
Tökéletes példa erre a felesleges paranoiára egy korábbi repülésem a tarcali Gróf Degenfeld Kastélyszálló és szőlőbirtok felett. A szálloda igazgatójának előzetes, hivatalos engedélyével készítettem egy csodálatos gömbpanorámát 70 méteres magasságból, amelyen tájképként, miniatűr méretben természetesen látszott a környező településrész is. A Facebookos megosztás után azonban jelentkezett a túloldali utca egyik házának tulajdonosa. Feljelentéssel fenyegetőzve követelte a kép azonnali törlését, mert a magaslati fotón látszott a háza, a telke, sőt a kertjében tárolt raklapok is.
Bár a békesség és a felesleges viták elkerülése végett végül töröltem a felvételt – amivel sajnos szegényebb lett a bemutató –, jogilag a szomszéd követelése teljesen alaptalan volt. Egy 70 méter magasból készült panorámaképen a házak és az udvarok nem egyedi megfigyelési célpontok, hanem a táj szerves, elválaszthatatlan részei. Senkinek sincs joga letíltatni egy átfogó tájképet csak azért, mert a háza teteje vagy a kertje is beleesik a nagylátószögű horizontba.
Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a drónnal bárhol, korlátok nélkül garázdálkodhatunk. A lakott területen kívüli szabad zónák használatakor is szigorúan tiszteletben kell tartanunk az Alaptörvény által védett tulajdonjogokat. Ha egy terület elkerített, magán- vagy intézményi tulajdonban van (példából botanikus kertek, zárt gyárak vagy kastélyparkok), a felettük való repüléshez és a felvételkészítéshez minden esetben kötelező beszerezni a Tulajdonos vagy a Kezelő előzetes hozzájárulását.
Jómagam is szigorúan tartom magam ehhez az etikai kódexhez. Amikor például a Gödöllői Királyi Kastély felett készítettem nappali és esti panorámafelvételeket, előzetesen megkerestem a vezetőséget. Az engedély birtokában a hajnali órákban (még a nyitás előtt), illetve sötétedéskor (a zárást követően) szálltam fel. Ez a módszer garantálta, hogy a csodálatos felvételek elkészülte közben a látogatók pihenését és magánszféráját a legkisebb mértékben sem zavartam. A legális drónozás kulcsa tehát a jogszabályok ismerete mellett a kölcsönös tisztelet.
A bírói gyakorlat szerint mindaddig, amíg a drón kamerája nem emel ki egy konkrét, gyanútlan járókelőt a tömegből, nem követi őt egyedi portréként, és nem teszi a videó főszereplőjévé, addig a felvétel tömegfelvételnek minősül. Ilyenkor a közterületen tartózkodó egyén személyiségi joga nem sérül, hiszen ő maga nem egyedileg, hanem a tömeg részeként van jelen, amihez nem szükséges az előzetes vagy utólagos hozzájárulása.
4. Technikai valóság és az utómunka: Hogyan maradjunk 100%-ig biztonságban?
A jogi érveken túl a technikai realitás is a drónosokat támogatja. Ha a Nyílt (Open) kategóriában engedélyezett 40 és 120 méter közötti magasságban repülünk, a drónok nagylátószögű (általában 24mm-es vagy 35mm-es ekvivalens) optikái miatt a közterületen sétáló emberek csupán néhány pixel méretű, apró alakokként jelennek meg a kijelzőn. Ilyen magasságból az arcvonások, de sokszor még az autók rendszámai is teljesen kivehetetlenek és elmosódottak a fizika törvényei miatt. Ahol pedig nincs egyértelmű azonosíthatóság, ott adatvédelmi szempontból (GDPR) nem beszélhetünk személyes adatról, így jogsértés sem valósulhat meg.
De mi a teendő akkor, ha a kreatív koncepció vagy egy alacsonyabb repülés miatt elkerülhetetlen, hogy egy-egy civil vagy autórendszám felismerhetően kerüljön a lencse elé? Különösen igaz ez a gyermekek személyiségi jogaira, amelyeket a jog és a nagy videómegosztók – mint a Google YouTube felülete – kiemelten védelmeznek. A YouTube-ra való feltöltéskor például szigorúan nyilatkoznunk kell a gyermekvédelmi szabályok betartásáról.
Jómagam is közvetlenül belefutottam ebbe a problémába a Huzella Kertben, amikor a vadonatúj DJI Neo automata követési funkcióját mutattam be. A felvételen gyerekek is láthatóak voltak, így a publikálás előtt kötelező volt gondoskodnom az arcok maszkolásáról. Régebben egy ilyen kitakarás hosszú órákig tartó, képkockáról képkockára végzett, gyötrelmes manuális munka volt.
Egy másik, egészen friss történetem az év eleji nagy havazás idejéről származik. Úgy döntöttem, lemegyek ellapátolni a havat a lakótelepi autóm körül, a munkámat pedig a DJI Neo drónommal rögzítem automata követő módban. Mivel Budapest-CTR ellenőrzött légtérben voltunk, a felszállás előtt a MyDroneSpace alkalmazásban szabályosan bejelöltem a zónát, és megkaptam a jóváhagyást a 40 méter alatti repülésre. Közterületen voltam, magamat filmeztem, vagyis minden 100%-ig legális volt.
Mire a nagy hóban elértem a kocsimat, a parkoló túlsó oldaláról dühösen odalépett hozzám egy másik autós, engedélyeket követelve, és azzal fenyegetőzve, hogy feljelent, ha ő rajta lesz a videón. Hiába magyaráztam el a jogi hátteret, és hiába tudtam technikailag, hogy a túlsó parkoló 20-25 méteres távolsága miatt az illető arca teljesen felismerhetetlen pixelhalmaz csupán, a békesség kedvéért nem vitatkoztam. A videó későbbi vágása során azt a néhány másodpercet, amin a háttérben az autója mellett matatott, egyszerűen kivágtam a kész filmből.
Szerencsére a modern technika itt is a pilóták kezére játszik: a Wondershare Filmora videószerkesztő legújabb (V.15.7.10.), beépített AI (mesterséges intelligencia) funkcióját használva a rendszer 2-3 kattintással automatikusan felismerte a mozgó személyeket, és hajszálpontosan elhomályosította a gyermekek arcát. Ezzel a technikai lépéssel pilótaként minden létező jogi és platform-felelősséget leveszünk a vállunkról, anélkül, hogy napokat töltenénk a vágóasztal felett.
 |
| Drón térképem, feltettem egy külön felületre a két gyakorló helyet! |
Ha szeretnél részletesebben tájékozódni a drón-os reptetés jogi háttérről, olvasd el a blogomon található Szabályok és Bevezetés összefoglalót, vagy böngészd át a leggyakoribb kérdésekre adott válaszaimat a drónos GYIK oldalon. Találkozunk a réten!
 |
| FIGYELMEDBE ajánlom az Újdonságok bejegyzésemet, ahol a legújabb, letisztított cikksorozatom tartalomjegyzékét láthatod, gyors LINK elérésekkel! Ha szeretnél egy Országos érdekvédelmi csoporthoz tartozni keresd a DOE (Drónpilóták Országos Egyesülete) oldalát és jelentkezz egyesületünkhöz! |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése